Absolute Pitch

Bár a megvalósítás döcögősen halad, tervek már bőven vannak, asszem tehát ideje belecsapni a közepébe. Ahogy azt előző posztomban ígértem, kezdjük rögtön a legközpontibb, a legfontosabb elemmel, jelesen magával a játéktérrel, vagyis a Pitch-csöl. Hej.

Focit focipálya nélkül játszani ugyan lehet, de rendkívül sok beleképzelést igényel (és ugyanekkora mértékű vitatkozást von maga után), és mivel itt minden vadság ellenére versenysportról van szó, a megfelelő keretek kulcsfontosságúak. A Vérfoci esetén ezek a keretek adottak, jelesen van egy 15 x 26 mezőből álló felület, melyet hosszanti közepén az ún. Line of Scrimmage (magyarul kábé "búnyóvonal") szel ketté, kétoldalt, hosszában pedig 4 - 4 mező szélességében a Sideline-ok. Ezeknek a vonalaknak kiemelt stratégiai és taktikai jelentősége van magában a játékban, de ne szaladjunk előre, és inkább szorítkozzunk ehelyütt csak magára a tervezésre és kivitelezésre!

Első lépésként nyilvánvaló volt, hogy magát a pitch-et az eredeti dobozban található játéktáblához képest nagyjából méretarányosan, ha nem is pont méretre egyezően kell kialakítani - pár milliméteres csúszás eleve a vonalzós/colstokkos mérés csúszkálásai miatt borítékolható volt (amely csúszkálások nem mellesleg számtalan kurvaanyázós percet okoztak). Az egyes mezőket 2,9 cm-esnek szántam, a peremen maradó területeket 1 -1 cm-esnek. Azon kívül, hogy egy könnyed, teljes centivel elmértem magamat még a legkezdetibb tervezési fázisban, még az alapfelületként választott parafa is rendkívül porhanyós anyag, ami elvágáskor (hiába a preciziós sniccer, a vonalzó és az izommunka) további súlyos millimétervesztésekhez vezetett. Ezek elsőre nem is tűnnek vészesnek, de mikor a)-központi elem köré próbálsz L-alakban illeszkedő b)-, c)-, d)-, valamint e)-elemeket tervezni/kivágni, amiknek még egymáshoz is passzolniuk kéne, nagyon hamar azon kapod magad, hogy izé, így szétesik. Így szét. 

Lényeg, hogy így jutottam végül kínkeserves méricskélés során 2,8 cm-es mezőkig, és (oldalanként változóan) 1,5-től 1,8-ig terjedő peremterületekig. Erről amúgy majd bővebben az alaprajzot taglaló bejegyzésnél, egyelőre maradjunk csak a pitch-nél!

Eredetileg a pitch és az azt körülvevő épületek alapjait vékony, könnyen fűrészelhető falemezből gondoltam volna kivágni, de minekutána ilyet a sarki Obiban a lábamat lejárva sem találtam, végül beruháztam jó néhány, eredetileg irodai prezentációs célokat szolgáló parafatáblára (tudjátok, amire rajzszöggel mindenféle fontos agendákat lehet feltűzni). Ezeket külön öröm volt minifűrésszel/reszelővel/csavarhúzóval/foggalkörömmel kiszabadítani a gyárilag mellékelt keretből, de végül a rombolókedv diadalmaskodott. A veszett fűrészelés közben a szomszédos erkélyekről rosszallóan néztek, a kereteket meg elraktam későbbre, értékes faanyag az.

Ilyetén mód felszabadult rengeteg parafa, ami bár puha, porlós, de meglepően kevéssé törékeny, valamint a töredezett, rendszertelen alaptextúrája szerintem tök jó bármire: lehet fű, kő, deszka, fapadló, akármi - megfelelő dekoráció és festés esetén. Ezekből aztán nosza hajrá alapon íziben ki is vágtam a pitch és az azt ölelő épületek alapjait, majd hogy némi szilárdságot kölcsönözzek az egésznek, a frissen lezajlott költözésből megmaradt kartondobozokból vágtam és ragasztottam alá merevítő izét. Megjegyezném ezen a ponton, hogy mivel se a parafában, se a kartonban nem bízom, mint időtálló anyagban, idővel tényleg szeretnék az egész alá egy stabilabb faréteget ragasztani, de egyelőre így okénak tűnik.

A pitch alapja tehát viszonylag gyorsan és könnyen elkészült, maradt a kérdés, hogy miként varázsolunk ebből a kartonra ragasztott sivár parafabizbaszból hitelesnek tűnő focipályát. A teljes boldogsághoz kellett egyszer fű, vagyis legalábbis annak a benyomását keltő valami, továbbá a vonalak (úgymint Line of Scrimmage, Sideline, Touchdown, és ... ööö, igen, ennyi, ha az egyes mezőket nem számítjuk). Na most!

Okosítottam magam mindenféle külhoni stadionépítős fórumokon, pl. ezen, és ezek alapján arra jutottam, hogy a legjobb megoldás

a) először lefedni műfűvel vagy valami hasonlóval az egészet

b) véletlenül sem szabadkézzel, hanem lehetőleg előre kifarigcsált sablon alapján felfesteni a vonalakat.

A terv tehát a következő: a pitch-nek kivágott részt lefújni valami erdőszerű zöld festékkel (megtörtént), ezt vízben oldott pva-ragasztóval (végre találtam, halleluja) lekenni, erre egyenletesen teafüvet szórni. Ráragadt teafüvet világoszöld temperával lefesteni, száradás után mohazöld akrillal drybrush-olni. Eredmény: akár gyep is lehetne, hunyorítva!

Vonalak: megfelelően merev és festéket kevéssé áteresztő kartonra vagy hasonló tulajdonságú anyagra felvázolni magát a pályát, főbb vonalakkal egyetemben (megtörtént). Említett kartonból vonalakat és mezőjelölő kereszteket sniccerrel kivágni, kurva szórakoztató munka amúgy, nem unalmas, és még a bicepszedet sem fejleszti (részben megtörtént). Elkészült sablont vastag celluksszal vagy művészellátóban 50 Ft-ért kapható csipeszekkel a füvesített és lefestett pályára ráhelyez, fehér alapozóval (akár Citadel, akár Obiban vásárolt 1500 Ft-os fehér festékspréj, tökmindegy), lefúj, egyszer, kétszer, maximum háromszor. Sablon leemelése után remek kis Blood Bowl pitch - a többi innentől csak hab a torkán (a legyőzött ellenfélnek).

A gyakorlati megvalósítás idő hiányában még sajnos várat magára, amint sikerül, fényképekkel is alátámasztom az eddigieket, addig is ne kapcsoljanak el!