Derűs napot mindenkinek ezen a borús, nyári fülledtségtől terhes estén! Bár a stadion egyelőre kong az ürességtől, kommentátori szerepemnek eleget téve azért elöljáróban ideordítanám, hogy a továbbiakban mire számíthatunk: a játék neve Vérfoci, az albioniak szerint, akik mintegy feltalálták, Blood Bowl, benne pedig tulajdonképpen tündék, törpök, orkok és az Öregvilág egyéb mesebeli alakzatai verik egymást cipósra holmi preparált gyesznóhólyag (egyesek szerint "labda") célba juttatásáért. Ez a cél az ellenséges csapat porig alázása, vagyis hát térfele.
A világon akadnak szép számmal szórakoztatóbb dolgok, de azért ez is fasza.
Okos, általános magyarázatok itten nem lesznek, ha már betévedtél a lelátóra, vagy tudod, miről van szó, vagy a fanatikus szurkolók úgyis agyonvernek. Na jó, itt egy prospektus az alapokról, ne szólj, hogy nem szóltam.
Cserébe lesz szó - első félidőben - egy remélhetőleg minden igényt kielégítő stadion építéséről, valamint a csapatunknak leginkább megfelelő színek kiválasztásáról - valamint később esetleg (ha a felhergelt, lincshangulatba került szurkolók ordításától egyáltalán lehet majd még érteni) csapatokról, taktikákról, egyéb kapcsolódó mókákról.
Vagyis: abszolút kezdő modellezőként/figurafestőként (valamint a kezdőnél csak egy fokkal jártasabb BB-játékosként) leginkább saját tanulási folyamatomnak gondolnám szentelni ezt a blogot, azon belül is amolyan werkblogként a nemrég megkezdett stadionépítős projektem dokumentálásának, később, illetve párhuzamosan pedig a figurafestésnek is. Ebből fakadóan valószínűleg szakavatottabb olvasók számára bőven akadnak majd triviálisnak tetsző, urambocsá fejfogós mozzanatok (ígérem, az elbaszásokat is ugyanolyan hűségesen igyekszem megörökíteni, mint a sikereket), ugyanakkor kicsit azzal áltatom magam, hogy a csetlés-botlásaim más, hozzám hasonlóan nulláról indulók számára tanulságosak lehetnek. Véleményt, kritikát, javaslatokat és tanácsokat bárkitől szívesen és előre is megköszönve várok a kommentekben, vagy akár magánban is.
Disclaimer: mivel idehaza szemmel láthatólag néhányan elég komolyan űzik a hobbit, és ezek többnyire még blogírásra is ragadtatják magukat, olykor (mint pl. kapásból a fenti bevezetőben) sunyin beszúrok majd egy-két odamutató linket. Az ilyesminek azonban semmiképpen nem az a célja, hogy idegen tollakkal ékeskedjek, inkább arra szeretnék csak rámutatni, az én kezdeti ugrabugrálásomhoz képest milyen szintekre lehet eljutni - a szóban forgóak amúgy idővel a "Kedvelt blogok" oldalsávban is kint lesznek, amint kitapasztaltam a szerkesztést, mert amúgy ja, blogírásban és -szerkesztésben is véresen amatőr vagyok.
Hogy az első poszt végére valami konkrétumról is legyen szó: az elmúlt másfél hetet nagyjából a pitch, azaz maga a játékpálya alapjainak összerakásával töltöttem. Erről a következő bejegyzésben hosszabban is szeretnék írni, most azonban csak annyi, hogy első nekifutásra sikerült relatíve normálisan kinéző műfüvet összehoznom, egyelőre csak egy kábé 2x3 cm-s, direkt próbafelületnek szánt parafadarabon: a lombzöld festéksprével lealapozott, beragasztózott felületre (a parafa textúrája amúgy is kellemesen darabos természetes talaj modellezéséhez) némi filterből kiszedett teafüvet (az ötletért külön hála whoisnot kollégának, lövésem nem volt, honnan szedek megfelelő finomságú törmeléket, a hivatalos műfű meg ugye drága) szórtam, majd miután rászáradt, előbb papagájzöld temperával kentem át az egészet, majd a végén vízben bőven megmártogatott mohazöld akrillal végigcsumpiztam. A végeredmény: a zöld legalább három árnyalatát felvonultató, távolról erősen fűre emlékeztető textúra, ami elviekben később a festett figurákat sem fogja agyonkarcolni, mint ahogy egyes fórumok szerint a homok tenné. Jól néz ki, na, fénykép majd lesz, ha ugyanilyen módszerrel lefedtem az egész pitch-et, remélem, 76 x 44-ben is jól mutat majd.
Ezen a ponton még röviden háborognék egyet azon, hogy másfél hét alatt többszöri próbálkozás után sem sikerült sehol pva-ragasztót szereznem, miközben az ember azt gondolná, hogy az könnyű. Na mindegy, majd hétfőn!
A továbbiakban igyekszem úgy friss posztokat írni, ahogy a projekt halad, de hát ilyenkor mindig ott van az a kettősség, hogy az ember vagy serénykedik, vagy pofázik. Mindenesetre maradjanak velünk, folytatjuk a közvetítést.
Első félidő, kezdőrúgás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése